Nyári időszakban számos szokás a rossz erők elleni védekezésre összpontosult, amelyek a vegetációnak és a gazdasági állatoknak árthattak. Ennek a mágikus időszaknak a tetőpontja a szentiváni éj volt (június 23-ról 24-re), mindazokkal a szokásokkal összekapcsolva, amelyek a kereszténység előtti időszakba nyúlnak vissza. A szokás néhány formája, főleg a falu feletti pásztortűz gyújtása a mai napig megmaradt.

A nyári napforduló az év leghosszabb napja. A napforduló szokások alapját alkotta a tűz (főleg a pásztortűz), amely körül a felnőttek és fiatalok táncoltak és énekeltek. 

Ezen a napon gyógynövényeket is gyűjtöttek és legismertebb a kincsek keresése volt növény segítségével, az ún. páfrány virággal, amely szentiván éjjelén virágzott.

A legnagyobb figyelmet a tűznek szentelték. Hagyomány volt a hatalmas pásztortüzek gyújtása a község jól látható helyén, tűzkerek eresztése, meggyújtott fáklyák dobálása és ének, valamint tánc kíséretében a pásztortűz átugrása.

Forrás: Dajama