Szlovákia legrégebbi zarándokhelye – Vágsziklás (Skalka) a Trencsénből (Trenčín) Nemsóra (Nemšová) vezető úton fekszik. Két objektumból tevődik össze:Kissziklásból és Nagysziklásból.
A vágsziklási Benedek-apátságot I. Jakab nyitrai püspök alapította 1224-ben, Szent Zoerard-András és Benedek remeték tiszteletére. A kolostor nagy jelentőséggel bírt, és a Vágmente szellemi központja lett. A kolostor fellendülését a tatárjárás szakította félbe. Száz teljes esztendeig senki sem zavarta meg a szerzetesek csendes és istenfélő életét. Hirdették az Úr igéjét, missziókat teljesítettek. 1421-ben azonban a gazdag Vágsziklást sem kerülték el a huszita háborúk.
Katzianer generális 1528-ban bevette Trencsén várát, és szétkergette a vágsziklási bencéseket. 1528-tól 1645-ig a kolostori birtok más-más kézbe került. 1645-ben jezsuiták jöttek Vágsziklásra, felújították a kolostort és a mellette lévő épületeket, s felépítették a Kálváriát. Majd fokozatosan rekonstruálták Kissziklást és a Nagysziklást. A jezsuita rend feloszlatása után véget ér a szellemi fellendülés és Vágsziklás legdicsőségesebb korszaka. A kolostor pusztulásnak indult.
Nagysziklás (Veľká Skalka) – kis templom, kolostor és barlang. A kis templom 1224-ben épült gótikus stílusban. 1664-ban a jezsuiták az egész objektumot rekonstruálták, és 1717-ben ismét felépítették a Szent Zoerard-András és Benedek kápolnát új toronnyal.
Kissziklás (Malá Skalka) egy román stílusban épült, kéttornyú templom. Szt. Benedek tiszteletére szentelték fel. A templom helyén Turzó György 1520-ban kápolnát építtetett, amelyet a jezsuiták 1745-ben a mai formájára bővítettek ki, és két tornyot építettek hozzá.
Szerző: Mgr. Jarmila Mitanová (KIC Trenčín)
