Az egyik legarchaikusabb szokás, amely a mai napig fennmaradt. Tél végén történik és az emberek vágyát fejezi ki, hogy véget vessenek a hideg időjárásnak és hívják a meleg napsugarakat.

A szokás gyökerei a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza, amikor még az emberek abban hittek, hogy a természetet valami természetfeletti erők uralják, melyeknek cselekvéseit befolyásolni lehet. Ezeknek az erőknek tulajdonították az évszakok változását is.

Moréna a telet szimbolizálta, ezért ha az emberek azt szerették volna, hogy beköszöntsön a tavasz, meg kellett gyilkolniuk, a patakba fújtaniuk vagy el kellet őt égetniük. Női ruhába öltöztetett szalmabábra hasonlított, akit a fiatal lányok énekelve vittek a patakhoz. A patak partján levetkőztették, meggyújtották és az olvadó folyó vizébe dobták. 

Moréna égetésének leggyakoribb időpontja Fekete vasárnap (böjti vasárnap két héttel húsvét előtt). Némely térségben a legények Öregembert, öreg férfira hasonlító szalmabábut is égetnek.

Forrás: Dajama