Észak-Szlovákia konyhája zord éghajlatú területről származik, ahol évente legalább három hónapig kemény tél van. Ez az egyik oka annak, hogy e vidék konyhájában a füstölt hús, burgonya, savanyú káposzta, tejtermékek, liszt és hüvelyesek miért vannak túlsúlyban. Területünkön a hüvelyesek a legrégebbi kultúrnövények közé tartoznak. 

Szlovákiában a XVIII. században juhtúró feldolgozó manufaktúrák keletkeztek: az elsőt Detvában (Gyetvában) 1787-ben, a másodikat Zvolenská Slatinában (Nagyszalatnán) 1797-ben alapították, ez mindmáig működik. 

Valaha a folyók és a patakok jobban bővelkedtek édesvízi halakban, mint ma. Szlovákiában ma is a legkedveltebb a ponty, a pisztráng és a csuka. 

A nyár folyamán sok gyümölcsfajta érik be, amelyek a hagyományos szlovák receptekbe is bekerültek. A főtt tészták is a legkedveltebb ételeink közé tartoznak, a galuskák, metéltek és egyéb tésztafélék mellett a gyümölcsös gombóc is keresett étel. 

A húsvéti gomolya Kelet-Szlovákiában hagyományos étel. A húsvéti tál elengedhetetlen tartozéka.

A legjellegzetesebb szlovák nemzeti étel a juhtúrós (brindzás) galuska szalonnával. Ez burgonyás tésztából készült speciális juhsajttal, azaz juhtúróval – brindzával összekevert galuska, amely az ún. faházban – koliba vagy pásztortanyán - salašon a legízletesebb. 

Hagyományos szlovák ételként a leggyakrabban a juhtúrós galuskát, juhtúrós pirogot és más krumplis tésztából és juhtúróból /liptói túróból/ - hagyományos eljárással készült puha, sós, erős aromájú, és erős ízű juhsajtból készült étkeket szoktak említeni. 

Szlovákiában káposztatermesztéshez a legmegfelelőbb területnek a szlovák-morva határon, Záhorie (Erdőhát) régióban, Stomfa kisváros környékét tekintik. 

Szlovákiában az ősz velejárója a libalakoma, mely kiváltképp a Kis-kárpátok területén régi hagyomány. Szlovákiában a libatartás és a libalakoma körülbelül százéves tradícióval rendelkezik, amely különösen országunk déli vidékeihez fűződik.