Lőcse ősi városa a Szepesség keleti részén terül el. Maga a város egy kultúrtörténeti gyöngyszem, és sok, a dicső múlthoz kötődő műemlékkel rendelkezik.

TÖRTÉNELEM

A szepességi Lőcse várost a történelmi okiratok először 1249-ben említik Leucha név alatt. A település főleg a kedvező fekvéséből profitált, ugyanis a Via Magna (Nagy út) kereskedőút mellett feküdt. A település ezért gyorsan város méretűre nőtt, és több előjoggal is rendelkezett. A város rövid idő alatt a Szepességbe érkező német telepesek központja lett, és 1271-ben a Szász városszövetség fővárosává kiáltották ki. A városszövetség befolyása azonban fokozatosan csökkent a következő években, ennek következményeképpen a várost szabad királyi várossá kiáltották ki 1323-ban. 

A város fejlődésének fő hajtóereje a kereskedelem volt, amely gyorsan nemzetközi szintet ért el. A lőcsei kereskedők nem csak Krakkóval vagy a Hanza városokkal kereskedtek, hanem a távoli Velencével is. A lőcsei iparosok nem csak a helyi piacra termeltek, termékeik megtalálhatóak voltak egész Magyarország és Lengyelország piacain. Később Levoča a reneszánsz és a humanista kultúra egyik magyarországi központjává vált.

NEVEZETESSÉGEK

A lőcsei városi műemlék-rezervátum magába foglalja a város történelmi és kulturális nevezetességeit, amelyeket a csaknem teljesen épségben fennmaradt városfalak ölelnek körbe.

Az ódon Levoča központja a kiterjedt téglalap alakú főtér. Itt áll a 14. századból származó, római katolikus Szent Jakab plébániatemplom is, amely Szlovákia legjelentősebb vallási építményei közé tartozik. A templom 19. századi karcsú tornya a város látképének legjellegzetesebb eleme.

A templom belsőtere különösen értékes, és egyedülálló múzeuma a középkori szakrális művészetnek. Ki kell emelni a későgótikus, fából készült Szent Jakab főoltárt, amely 18,6 méteres magasságával a világ legmagasabb faoltára. A faoltár hársfából készült 1507 és 1511 között a Lőcsei Pál Mester műhelyében. Pál mester arcképe állítólag megtalálható az utolsó vacsora kompozícióban látható 12 apostol egyikében.

A plébániatemplommal szomszédos az árkádokkal díszített városháza (levočská radnica s arkádami) épülete, amelyet az 1550-es tűzvész után építettek. Ez az épület a reneszánsz világi építészet legfontosabb remekművei közé tartozik Szlovákiában.

A főtéren látható a 16. századból származó szégyenketrec, amelyet a múltban az elítélt bűnözőket állították pellengérre. A főteret több mint 50 figyelemreméltó polgár és patríciusház övezi. Ezek közül több eredeti tulajdonosának nevét viseli. Első látásra figyelemreméltó a Thurzó-ház, amely 1904-ben szerezte a neoreneszánsz sgrafittákkal díszített homlokzatát.

ZARÁNDOKHELY

A város felett magasodik a 781 méter magas Mária-hegy (Mariánska hora). Minden évben július elején Levoča a legnagyobb szlovákiai zarándoktalálkozó helyszínévé válik. Katolikus hívők tízezrei kígyóznak fel hosszú sorokban a hegyre, hogy szentmiséken együtt adjanak hálát Szűz Máriának a hegytetőn található, a 20. század elejéről származó neogótikus Mária-templomban. Az 1470-ben az eredeti zarándok kápolnát gótikus templommá építették át. A templom belső terébe egy csodálatos Szűz Mária szobrot helyeztek el, amely mai napig a lőcsei búcsújárás központi jelképe.

2009-től Lőcse városa szerepel az UNESCO Világörökségi Listáján.

Forrás: Vydavateľstvo Dajama