A jégvermek egyszerű, kisebb kőépítmények, melyeket pinceszerűen a domboldalba építettek. Vasajtóval zárulnak, belső falaikba erős kovácsoltvas kampókat vertek, melyekre a vadászatok során elejtett vadak húsát akasztották. Egy ilyen jégverem található Oláhpatakon (Vlachovo).

Több hasonló jégvermet ismerünk, melyek különböző szlovákiai kastélyparkokban maradtak fenn. Az oláhpataki jégverem egy meredek lejtő lábánál áll, a folyó jobb partján. Ez egy kétszintes, toronyszerű kőépítmény gúla alakú kőtetővel, két egymás fölötti, tört íves bejárattal, melynek belsejében két egymás mögötti, boltíves terem található. Homlokzata északra néz.

A második szinten egy négyzetes padlózatú helyiség található íves, vetett mennyezettel, mögötte már a barlang nyílik. A barlangba a téli hónapokban jeget helyeztek tárolás céljából, melyet a közeli halastavakban vágtak. A jég nyáron is megmaradt a zárt, sötét barlangkamrában, hűvösen tartotta és hűtötte a többi termet is, melyek hús (főként az uradalmi vadászatokon ejtett vad) rövidtávú raktározására szolgáltak. A felső bejárathoz az építmény mindkét oldalán egykarú kőlépcső vezet.

A grófi jégvermet Andrássy Emánuel (Manó) festménye ábrázolja, amely jelenleg aBetléri kastélypark gyűjteményes kiállításán tekinthető meg. A jégverem bejáratánál egykor négy kőszobor, egyiptomi szfinx állt. Az oláhpataki jégverem építőjének az volt az elképzelése, hogy a jégverem egyiptomi sírra emlékeztessen. Az oláhpataki szfinxek nem a sír (a jégverem) bejáratának szigorú őrei, hanem gyönyörű nőalakok, akik szőlőfürtöket és más gyümölcsöt kínálva vadászlakomára invitálják a sikeres vadászat résztvevőit. Ezek a 19. századi romantizmus jegyeit viselő szfinxek rendkívül dekoratív szobrok, melyek eredeti helyükön sajnos nem maradtak fenn.

Szerző: Mgr. Edita Kušnierová