EPERJES városa Szlovákia északkeleti részének nagyvárosa, amely a szlovák, lengyel, ukrán és ruszin kulturális hatások olvasztótégelye. Prešov városa gazdag múlttal és mozgalmas jelennel rendelkezik.

TÖRTÉNELEM

A mai város területén már a római korban is léteztek földműves települések. Ezek a települések egyedi lakóépületekkel és gazdasági épületekkel rendelkeztek, ezért beszélnek a történészek ún. prešovi típusú épületekről. A 13. században érkezett szász telepesek segítettek abban, hogy az egyes települések egyesüljenek, és megszülessenek a jövendő középkori város alapjai. 

Prešov városa 1342-ben kikerült a sárosi főispán fennhatósága alól, ez tovább erősítette a város önállóságát. További királyi kiváltságok megszerzése után a város 1370-ben elnyerte a szabad királyi város rangot is. 1480-ban Prešov tagja lett az ún. Pentapolitának, ami nem volt más, mit öt kelet-szlovákiai város szövetsége. A 16. és a 17. században a reformáció fontos szerepet játszott a város történetében, és Prešov a református egyház fontos bástyájává vált a korabeli Magyarországon.

Röviddel az első világháború vége után a város átélt egy kommunista hatalomátvételt, amelyet a szovjet bolsevik forradalom ihletett. A városháza ablakából kiáltották ki 1919. Június hatodikán azt a Szlovák Tanácsköztársaságot, amely csak nagyon rövid ideig maradt fenn.  A második világháború során Prešov helyzete részben megerősödött azáltal, hogy a város átvette a magyar kézbe került Kassa város több hivatalát és hatáskörét. A második világháború után folytatódott a város ipari fejlődése, és nagymértékben megnőtt a város lakosainak száma is. Ma Prešov nemcsak Sáros régió nagyvárosa, hanem 92 100 lakosával Szlovákia harmadik legnépesebb városa is.

NEVEZETESSÉGEK

A város történelmi központjában található műemlékek a városi műemlék-rezervátum részét képezik.
Prešov nevezetességei a város történelmi központjában összpontosulnak, amely az orsószerű főtérbe torkolló Főutca  környékrómai én található. A város központjának a domináns épülete a monumentális, római katolikus Szent Miklós plébániatemplom. Ez a templom a 14. század közepéből származik, és egy magas gótikus torony is tartozik hozzá.

A főutca épületeit megviselte az 1887-es nagy tűzvész, amely a város nagy részét elpusztította. A tűzvész után az eredetileg későgótikus, reneszánsz és barokk polgárházak általában modern homlokzatot kaptak. Ennek jó példája a Klobušický-palota (Klobušického palác), amely a keleti oldal déli részén található.

A tér keleti oldalának legértékesebb emlékműve a Rákóczi-ház (Rákócziho palác), amely ma múzeumnak ad helyet. A Neptun-szökőkúttal szemben található a városháza épülete, amely ma Bormúzeum (vinárske múzeum).

Forrás: Vydavateľstvo Dajama