Szlovákia nyugati részén, nem messze a Vág (Váh) folyótól, Beckó (Beckov) községben egy meredek, 50 m magas sziklaszirten emelkednek a legendákkal övezett Beckó várának romjai. A sziklaszirt látványa és az általa keltett benyomás vonzza az embereket mert itt, mint az ember alkotása, figyelemreméltó módon egyesülnek a természeti feltételek és az építőművészet.

A vár, amelyet már 1200-ban említenek, eredetileg a királyé volt. A 13. század végén Csák Máté birtoka lett. A 14. és 15. század fordulóján a várat a Stibor-család előbb zálogba kapta, később megvásárolta.

Utánuk a Bánffy-család birtokolta a várat, amely a gótikus várat reneszánsz lakhellyé alakította át. Erődítményét megjavították és megerősítették úgy, hogy a várat a 16. század végén még a törökök sem tudták bevenni. A Bánffy-család kihalta után Beckó vára több nemesi család birtoka volt, amelyek azonban a községben laktak. Az 1729-es tűzvész után pusztulásnak indult.

A vár történelméhez több monda fűződik. Az egyik szerint a várat a Beckó nevű udvari-bolondról nevezték el, akinek a várat Stibor vajda építtette.

Egy másik monda arról szól, hogy a várúr a vár fokáról letaszította a szolgáját azért, mert az saját fiát védvén agyonütötte kedvenc kutyáját. A szolga esés közben még nem mulasztotta el elkiáltani magát: "mához egy esztendőre és egy napra követsz engem". Pontosan akkor marta meg a várúr szemét egy vipera és az megvakulva lezuhant a szakadékba.

A vár konzervált romjait főleg júliusban látogatják a turisták, amikor itt a vár megrohamozásával egybekötött várünnepségeket rendeznek. A váraljában, az Ambrovec-kúriában vártörténeti múzeum van. 

Megközelítés: gépkocsival Beckó községbe, onnan a házak mentén gyalog kb. 5 perc.

Forrás: Hrad Beckov n.o.