A Rozsnyói (Rožňava) Bányászati Múzeum egyedülálló technikai emléket őrizgyűjteményében – a világ harmadik legrégebbi gőz meghajtású úthengerét. A munkagépet az Aveling & Porter cég készítette 1883-ban Nagy-Britanniában, gyártási száma 1904 volt.
A legrégebbi úthenger 1878-ban készült 1457-es gyártási számmal, melyet a norvégiai Oslóban őriznek, a második, melynek gyártási száma 1760 volt, 1882-ben készült, s ma az angliai Nottinghamshireben található. A harmadik legrégebbinek, egészen 2005-ig az 1883-ban készült, 1930-as gyártási számú tasmániai gép számított. Ettől a dicsőségtől fosztotta meg a rozsnyói.
A úthengert, melynek össztömege 15 t, egyhengeres fekvő gőzmotor hajtja, melynek teljesítménye kb. 5,2 kW, 0,8 MPa üzemnyomás (kazánnyomás) mellett. Az úthengerből egyetlen névleges tömegű példány készült egy francia megrendelő - az S. Bourdin (M. § L.) cég részére.
A gépet eredetileg útburkolat bontására alkalmas berendezéssel látták el, amelyet a hátsó tengelyre szereltek. Az ún. angol típusú hengerek kavicsos–makadámos útfelületkezelésre szolgáltak, mivel azt a felületkezelés előtt néha fel kellett bontani. Később, már az aszfaltfelület-kezelésnél (melyre az ún. francia típusú hengereket fejlesztették ki), az útfelbontásra szolgáló, szükségtelenné vált berendezést eltávolították a gépről.
Az úthenger 1948-ban a prágai Billik, Schick & spol. társaság tulajdonát képezte. 1950-ben a prágai Városi Karbantartó Szolgálat leltárába vándorolt, ahonnét a prágai Nemzeti Műszaki Múzeumba szállították. Rozsnyóra 1959-ben került. Az, hogy mikor és miként jutott el Franciaországból Prágába, mindeddig nem derült ki.
Az úthenger utolsó vezetője 1959-ben, a Bányászati Múzeum udvarán indította be a gépezetet. Az úthengert a Rozsnyón akkoriban épült mosoda körüli út javátására akarták felhasználni. Ám a gőzmotor hengeréből sugárban spriccelt a víz, ezért a gép már nem kapta meg a működési engedélyt.
Szerző: Pavol Horváth (BM)
