A nagyszombati (Trnava) az egyik legrégebbi középkori városerőd a mai Szlovákia területén. Nagyszombat a 13. században 56 ha-os elkerített területével Európa legnagyobb városai közé tartozott.

A nagyszombati városerőd felépítését a város erőteljes fejlődése követelte meg. Építése idején feltehetőleg az egyik legnagyobb erőd volt Magyarországon. Alaprajza csaknem szabályos téglalap alakú, alapterülete körülbelül 800 méter x 700 méter. Az erőd tehát mintegy 56 ha-os területet ölel fel, s ezzel Nagyszombat a 13. századi Közép-Európa legnagyobb városai közé sorakozott fel.

Az erőd építése a 13. században kezdődött, majd több szakaszban, fokozatosan építették hozzá a városfalakat, a kapukat és a vizesárkos védelmi rendszert. A nagyszombati erőd átmeneti típust képez a régi, földből és fából kiépített védősáncok és a középkori, falazott erődök között. Az építés első fázisában a föld-fa védősáncok és a tornyok készültek el, melyeknek a csaknem két méter vastagságú, égetett téglából rakott falát nem vakolták, hanem a réseket ún.fugázták. Mind a négy városkapuhoz vizesárok felett átívelő híd vezetett. A két-két szemközti kaput az egész városon keresztül vezető út kötötte össze.

A 13. és 14. században az eredeti sáncokat égetett téglából rakott védőfalak váltották fel, melyeket teljes egészében vakolat borított. A 15-16. században az Alsó és Felső kapunál ezek tökéletesebb védelmére előretolt kapuerődöt (barbakánt) építettek. A 18. században megszűnt a városfalak védelmi funkciója. Belső falaikhoz kisebb objektumokat kezdtek építeni, vagy pedig építőanyag-szerzés céljából szétszedték a falakat. A 19. században a városfalakat útépítés végett bontották le. A számtalan beavatkozás ellenére a nagyszombati erőd viszonylag nagy része mindmáig fennmaradt.

Forrás: Mesto Trnava