Szlovákia – a kulturális és természeti világörökségekben gazdag ország
UNESCO kulturális műemlékek
Már 1993-ban három helyszín került fel az UNESCO Világörökség listára: a Szepesi vár (Spišský hrad) és környéke, Selmecbánya (Banská Štiavnica) és Vlkolínec, 2000-ben a történelmi sárosi Bártfa (Bardejov) városa csatlakozott, 2008-ban a Kárpátok ívében található fatemplomokkal és 2009-ben a szepesi Lőcse (Levoča) városával bővült a jegyzék. A legújabb bővítés 2021-ben volt, amikor két római kori kulturális műemlék lett az UNESCO Világörökség része: a Gerulata római katonai tábor Pozsony Oroszvár városrészében és a Kelemantia római katonai tábor Izsán.
A legnagyobb térség a Szepesi vár – Közép-Európa legnagyobb középkori váregysége és annak környéke a Szepesi Váraljával (Spišské Podhradie) együtt (jellegzetes reneszánsz-barokk stílusú nemesi házakkal), a Szepesi Kapitula (Spišská Kapitula) vallásos várossal (több szakrális műemlékkel és főleg a Szent Márton székesegyház impozáns kettőstorony), és a 14., 15. századi freskókkal díszített 14. századi Žehre-i Szent Lélek gótikus templommal. A fennmaradt műemlékek és a Dreveník nevezetű nemzeti természeti rezervátum travertín területe egyedülálló egységet alkot. 2009. júniusában ehhez a műemlékcsoporthoz csatlakozott még a történelmi város, Lőcse is.
Selmecbánya (Banská Štiavnica) városi műemlék rezervátum, amely Szlovákia bányahagyományait képviseli, Vlkolínec a hagyományos népi építészeti műemlékek rezervátuma és a régi Bártfa (Bardejov) Szlovákia leggótikusabb városának tekinthető.
Világjelentőségű, rendkívüli értéket képviselnek a Kárpátok ívében található fatemplomok: római-katolikus templomokat Hervató (Hervartov) és Turdossin (Tvrdošín), evangélikus artikuláris templomokat Késmárk (Kežmarok), Lestin (Leštiny) és Garamszeg (Hronsek), valamint görögkatolikus templomokat Rózsadomb (Bodružal), Ladomér (Ladomirová) és Oroszsebes (Ruská Bystrá) községekben.
Az UNESCO kulturális és természeti örökségi helyszínek listája 2021-ben régészeti emlékkel bővült, mégpedig a Római Birodalom nyugati határának - a Dunai Limesnek a vonalával, amelynek részét képezi két nemzeti kulturális emlék Szlovákia területén: a pozsony-oroszvári Gerulata római katonai tábor (castellum) és az izsai Kelemantia – Leányvár római katonai tábor (castellum). Mindkét emlék a 400 éves római jelenlét bizonyítéka a mai Szlovákia területén. A Gerulata tábor Pannónia római provincia területén állt a Carnuntum – Ad Flexum szakasz mentén a Duna jobb partján és az egykori Római Birodalom határvédelmi erődítményeinek elválaszthatatlan része volt. Az izsai római katonai tábor a Duna bal partján elterülő erődítmény a védvonal ezen szakaszának sajátos építménye a Brigetio légiós tábor elővédjének számított. A Dunai Limes a Római Birodalom határvonalának része, amely Európa legkiterjedtebb UNESCO kulturális helyszínének számít és jelenleg a Brit-szigeteken található Antoninus-faltól a szlovák-magyar határon fekvő Izsáig húzódik.
UNESCO természeti műemlékek
Az UNESCO természeti műemlékek jegyzékén Szlovákiát a Szlovák-karszthegységben (Slovenský kras) található barlangok és szakadékok és a Dobsinai-jégbarlang (Dobšinská ľadová jaskyňa) képviseli. 2007-ben felkerültek a jegyzékre a kelet-szlovákiai Bükk-hegység és a Vihorlát-hegység (Bukovské a Vihorlatské vrchy) kárpátokbeli őserdői is.
A dél-szlovákiai magyar határ mentén fekvő Szlovák-karszthegység a legnagyobb karsztos terület Közép-Európában, és a legtöbb földalatti területettel rendelkezik (1110 barlang és szakadék található itt). Már 1995-ben is sikerrel járt a Gömöri és Aggteleki-mészfennsík barlangjai (Ochtinská aragonitová jaskyňa, Gombasecká jaskyňa, Jaskyňa Domica, Krásnohorská jaskyňa, Jasovská jaskyňa, …) néven futó kettős szlovák-magyar tervezet, 2000-ben hozzájuk csatlakozott Európa egyik legnagyobb barlangja, a Dobsinai-jégbarlang (Dobšinská ľadová jaskyňa) is.
Az UNESCO jegyzékére 2000-ben az ukrán és szlovák térségekben lévő kárpáti bükk őserdőterület is felkerült. A Stužica, Rožok, a Bükk-hegységben lévő Havešová elnevezésű őserdő és a Vihorlát Tájvédelmi Területhez tartozó Vihorlát-hegységben lévő Vihorláti őserdő világhírű természeti ritkaságokká váltak. Az első három a Polonyinák Nemzeti Park térségében található.
Az UNESCO szellemi kulturális örökségei
A furulya az ajaksípos fúvós hangszerek közé tartozik, hosszúsága elérheti akár az 1,8 métert is. Általában bodzafából készül és komor hang jellemzi.
A világon sehol máshol nem ismert. Születésének helye: Közép-Szlovákia – Poľana és Észak-Gömör (severný Gemer) vidéke. A pásztorok jellegzetes hangszere volt. Ornamentális és olykor figuramintákkal díszítették.
A leghosszabb hangszer a 6 m hosszú trombita furulya, amely szóvivő szereppel bírt, erőteljes hangjával a pásztorok közti társalgásra és jeladásra szolgált. Fenyőfából készül.
A UNESCO által védett immateriális érték a terhelyi zene – „mennyei” archaikus népzene amely Terhelyről és a környező településekről származik. Jellemzője a zenészek sajátos vidámsága. A terhelyi zene eredetileg szorosan összefüggött a tánccal, ezért stílusát tekintve temperamentumos. A pontos keletkezését nem ismerjük, mint a népművészetét általában, mivel szájhagyománnyal terjed generációról generációra. 2013-ban került rá az UNESCO listájára.
Dudás kultúra néven a Szlovák Köztársaság újabb sikeres projektje került fel 2015-ben az UNESCO szellemi kulturális örökségeinek listájára. A duda hagyománya Szlovákia egész területén megtalálható, bár az egyes régiók között eltérések vannak. Míg a huszadik század elején a dudások több száz helyszínen tevékenykedtek, manapság már csak mintegy 100 dudás játszik és alkot Szlovákiában. A fémből, fából és állatbőrből készült hangszer összetéveszthetetlen hangját a folklórfesztiválokon hallhatjuk, amelyek Szlovákia-szerte júniustól szeptemberig kerülnek megrendezésre.
Az UNESCO szellemi kulturális világörökség 2016-ban a szlovákiai és csehországi bábjátszással bővült, amely máig elválaszthatatlan része a hazai színházi és irodalmi hagyományoknak. Már a 17. és 18. században fellelhetőek az első feljegyzések bábosok szerepléséről a mai Szlovákia területén. Az eredeti európai importált mintákból felépített bábos repertoár a szlovák környezetben folklorizálódott és sajátos hazai nyelvi és tematikus elemekkel bővült, valamint a szereplők jellegzetes tipológiájával és a bábok képzőművészeti megformálásával módosult.
A felső-garammenti többszólamú ének 2017-ben lett az UNESCO jegyzék része. Messzire terjedő intenzív torokhangzás jellemzi jól hallható többszólamú összhangzásokkal. Az ilyen stílusú éneklés elemei a vlach pásztor életvitelből erednek, amelyet a Felső-Garammentére a régiónak a vlach jog szerinti betelepítése (14.-17. század) hozta. Az egyik legismertebb felső-garammenti többszólamban előadott ének „A Király-hegyen” (Na kráľovej holi) című.
Mintegy 300 éve a ruházat dísze volt nemcsak a palotákban, de a falvakban is és az örökkévalóságát az UNESCO szellemi kulturális örökségek listájára kerülése biztosította 2018-ban. A kékfestésről van szó, amely egy különleges textilnyomási technológia. A kékfestés hagyományához, amelyet a 21. században kreatívan továbbvisz a mesterek új nemzedéke, közös jelöléssel Szlovákián kívül Csehország, Magyarország, Németország és Ausztria is csatlakozik.
A hetedik bejegyzést az UNESCO szellemi kulturális örökségek listájára Szlovákia 2019-ben kapta, mégpedig a drótos mesterségnek köszönhetően. A mesterség történetével, amely a szlovák vándorló drótosok által az összes kontinensre eljutott, a zsolnai Vágmenti Múzeum állandó kiállításán, Budatin várában lehet megismerkedni. A lebilincselő kiállítás drótból és bádoglemezből készült történelmi leleteket, korabeli dokumentumokat, fényképeket és az egyedülálló drótos gyűjtemény képzőművészeti alkotásait mutatja be.
Tudták, hogy Szlovákia világviszonylatban vezető szerepet tölt be a ragadozómadarak tenyésztőinek és idomítóinak akadémiai képzésében? A solymászatot, amelynek hagyománya ebben a régióban az 5. századig nyúlik vissza, Szlovákiában egy selmecbányai (Banská Štiavnica) középiskolában, egy zólyomi (Zvolen) egyetemen és egy hegybányai (Štiavnické Bane) általános iskolában tanítják úgy, ahogy kevés európai országban. Ezért nem csoda, hogy 2021-ben Szlovákia csatlakozott a világ 24 országához, amelyek osztoznak az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára közös nevezéssel felkerült solymászat elismerésén. A solymászok az idomítás mellett a természetben a ragadozómadarak és a sziklák magas bércein vagy a fa koronáiban található fészkeiknek védelmével is foglalkoznak. A tenyésztésnek köszönhetően már több értékes fajt sikerült visszavinni a szabad természetbe.
2022-ben Szlovákia az UNESCO reprezentatív szellemi kulturális örökségének listáján már a kilencedik elemmel gyarapodott. Hét másik országgal közösen felterjesztett nevezéssel lett eredményes, így a lipicai lótenyésztés hagyománya a szellemi kulturális világörökség része lett. A világ egyik legrégebbi kultúr lófajtájának tenyésztése, amelynek tenyészkönyvét a kistapolcsányi (Topoľčianky) Nemzeti Ménes is vezeti, Európában több mint 440 éves hagyománnyal rendelkezik. A mai Szlovákia területén a lipicai lovak tenyésztéséről szóló feljegyzések a 18. századra datálódnak.
Az UNESCO listájára javasolt műemlékek
- Gömöri és abovi templomok középkori falfestményekkel
- Komárom (Komárno) – törökellenes erődítmény
- Chatam Sófer emlékműve
- Tokaji borvidék, borospincék együttese
- Kassa (Košice) lencsés történelmi magjának tervezete
- Tátra természeti rezervátumai (Lengyelországgal feltételezett közös terv)
- Szlovákia karszt völgyei (a karszt völgyek kínálata alapján a Rokliny Szlovák Paradicsom című projekt fejlesztése és átdolgozása, benyújtás dátuma: 1997. 6. 26.)
- A Duna természeti és kultúrális vidéke (Csehországgal, Ausztriával és Magyarországgal feltételezett közös terv)
- A Bukovi-hegyek mikoflórája
- Herliansky gejzír
- A nagy morvai műemlékek – a közös cseh-szlovák jelölés (Az Antiochija-i Szent Margit templom - Kopčany és Ducové, Kostolec egy része, nagy morva terület)